A általam fent megjelölt idöpontban csap össze az általam fent megjelölt két bokszoló az IBF váltósúlyú övért.
Ez önmagában egy hír a sok közül. Semmi különös. Azonban engem sok szempontból felkavar.
Paul Delgado az ellenfél. Paul! Régi jó barátom.......
Valamikor politikai okokból elmenekült a Zöldfoki Szigetekröl és ma már az Amerikai Egyesült Államok állampolgára.
Egy áldott jó ember és egy nagyon jó bokszoló. Isten áldja.
Az ellenfél Jan Zaveck, illetve szlovénul Dejan Zavec. A több név már önmagában elárul valamit. Itt négy kultúra peremén élnek. Semmi különös, hogy valakinek van egy szlovén és ezzel együtt egy német neve.
Szlovénia az én szememben mindig is a derék becsületes emberek országa volt (Horvátország is). Ezen értelmes, barátságos emberek közül számomra mindig kimagaslott Dejan, aki 4 vagy 5 nyelven beszél. Ez a nyelvtudás mindennapos Szlovéniában.
Aki volt már Szlovéniában, és ott nem csak felszinesen érintkezett a lakossággal az rájött, hogy ezek a derék és tiszta emberek nem élnek a környezet hatásai nélkül a horvát-osztrák-magyar-olasz négyzet közepén. Szokásaik azonosak a környezö országokkal csak minden jóban felülmúlják öket.
A nyelvük és a szokásaik ezen négy nyelv ill. nép keveréke.
Jobban föznek mint a magyarok (bár a kaja gyakorlatilag azonos azzal, mint amit a Gundelben eszel), kedvesebbek, közösségiekebbek mint az olaszok (a legtöbb családnak nincs is otthon tévéje, sem komoly konyhája, legfeljebb egy villanyrezsó), meccset vagy filmet nézni illetve vacsorázni csak étterembe járnak, még annál is becsületesebbek, mint a horvátok (mindenki /legalábbis, akit megismertem/ tartja a szavát, ill., amit megigért /ebben 100% jobbak, mint a magyarok/) és tisztábbak, mint az osztrákok.
A városka /Ljubljana, eredeti nevén Laibach/ kisebb, mint Miskolc. A feltünöen csinos és elegánsan öltözködö szlovén hölgyek kerékpárral érkeznek az elegáns belváros luxusbutikjaiba. A biciklit nem zárják le!
Ez számomra hihetelen volt, amíg nem láttam a saját szememmel.
Brémában vagy Berlinben azonnal ellopnák a lezáratlan bicikliket, Amszterdamban pedig még a lezártakat is, ha nem áll mellettük a tulaj.
Az utca ugyanúgy néz ki mint Pesten. De hoppá, ez nem lehet Pest. Valami hiányzik.
A város tiszta. Nincs szemét!
Ezen benyomások után ismertem meg évekkel ezelött Jan Zavecet. Egy kiváló úriember, egy derék, müvelt és értelmes ember.
Egy jó barát.
Most akkor kinek szurkoljak amikor ott ülök a kék sarokban?
Azt hiszem legjobb, ha tartom magam az elöírásokhoz: a ringorvos maradjon semleges!
